GYERTYA, (gyer-ty-a, tájszólásilag gyortya, sőt györtya is [gyuladó, V. ö. GÉR], am,
gerjedő, ebből lett: gerjetyű, öszvébb húzva: gyertyű v. gyertyú, gyertya, hasonló eredetűek: forgatyú, am. forgató, pattantyú am. pattantó, szivatyú am. szivató, csergetyű am. csergető, leppentyű am, leppentő, kótyavetye am. kótóvető stb. Egyébiránt rokonok vele a német Kerze, ónémet gerda, kerzi, svéd kerta, franczia cierge, holland kaars, kaers, keers); fn. tt. gyertyát. Szoros ért. egyenes, jobbára egyforma vastagságu és hengerded alakú, s hosszukás világító szer viaszból vagy fagyjuból stb.
/.../
Tájszokásilag Erdélyben: gyortya, s a régieknél eléfordúl gyartya is. V. ö. GYERTYÁN.
Tehát gyertya = gerjetyű.
De mi az a GER?
2) Gerj, gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg, s rokon közelebbről a latin germen, német gähren, Gier, gerne, begehren, héber (ingerel), hellen crhzw (kivan), szanszkrit gardh (kiván) stb. szókkal.
Így már érthető, hogy mitől gyertya a gyertya.
