ÁGYU, (ágy-u) fn. tt. ágyu-t, tb. ~k. Ágyalaku kerekes alkotványon nyugvó vastag, nehéz csövü hadi lőszer, melyből az ellenség, illetőleg erődök, épületek rontására nagyobbszerü golyókat, bombákat stb. lődöznek. A golyók nagyságához képest, melyeket belölök lőni lehet, vannak hat, tizenkét, huszonnégy fontos stb. ágyuk. Sudár vagy sugár ágyu, a maga nemében legkisebb. Öreg ágyu. Ágyut tölteni, elsütni. Ágyukkal víni a várat. Ágyut szögezni az ellenség tábora ellen. Nem kár volna ágyuba tenni és kilőni. Km. Ágyunak nevezik a lövésre alkalmazott mozsarat is: mozsárágyu.
Régiesen álgyu, és elemzésileg helyesen, mert törzse a fekvésre való alkotmányt jelentő álgy azaz ágy, t. i. az ágyu abban különbözik más lőszerektől, hogy ágyféle talapon fekszik. Képzése olyan mint a lapu, áru, tanu s több hasonló szóké, V. ö. ÁGY.
Tehát helyesen álgyú, mivel úgy fekszik a talpazatán, mint ember az ágyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése