Pocs

POCS, fn. tt. pocs-ot. Sárral kevert, vegyes, csúnya álló víz, tócsa; öszvetéve: locspocs, származékai: pocsék, pocsékol, pocsékos, pocséta, pocskol, pocskos, pocsolya. Mennyiben hangutánzó, rokonok hozzá a csapodó hangra vonatkozó pocsol, pocsog, továbbá: pacs pacskol, pas paskol, én mások. Egyezik vele a csagataj pocs (= piszok), pocsak (= posvány), fosku (= ganaj, törökül: fïskï), héber , v. , német: Pfütze, régi felső német: puzzi, buzza, putza stb.

Tehát a POCS = CSAP, vagyis PACSKOL = CSAPKOL. Így tiszta már, hogy a PECSét azért PECSét, mert CSAPják.